Az elmúlt hetekben tárgyalva többször hallottam építőanyag gyártók marketingeseitől, hogy nem használják többet a nyomtatott sajtót, az őszi kampányban már nem terveznek be nyomtatott lapokat. Ugyanakkor a szektor másik csoportjából pedig rendre azt hallom, hogy a nyomtatott lapokat kézbe venni micsoda gyönyörűség, romantikus hangulata van kinyitni egy magazint és hogy ők maguk is otthon egész lapsorozatokat őriznek a könyvespolcon.

Szerintem felesleges igazságot tenni a két vélemény között, és nincs is szándékomban. A válsággal küzdő világban persze a hatékonyság mércéje többnyire kötelező, de a ROI oltárán (még) nem vérzett el túl sok piaci szereplő. A néhány ezer példányban megjelenő lapok lapszámai között eltelt 1-2 hónap alatt az online szaksajtó 150-200.000 egyedi látogatót fogad. A különbség jelentős, százszoros feletti. A lakberendezési és design lapok, valamint témával foglalkozó online portálok közötti különbség sem kevesebb, sőt. Viszont a nyomtatott és az online lapok szerepe lényegesen eltér és mindkettőt a helyén kell kezelni. Az elvárások is mások, a print lapok inkább presztízst tudnak sugározni, reputációt tudnak teremteni, az online felületek szakmaiságot tudnak sugallni, emellett jók a call-to-action-ben, a promóciók népszerűsítésében és az olvasók bevonásában is – az építőiparhoz kapcsolódóan. Persze vannak átfedések, de ez természetes. A lényeges eltérés az egy (vagy ezer) elérés költsége illetve az elért olvasók mennyisége, ezek a mérőszámok a printből származnak, és az elektronikus média is adoptálta azokat. A legnagyobb változás – a megjelenéseken, oldalletöltéseken és példányszámokon túl – a print és az online sajtótermékek szerepe a hirdető szemszögéből.

Visszakanyarodva a print vs online sajtó oldalára, izgalmas összehasonlítási alapot nyújthat a jövőben a digitalstand.hu ahol kicsit olcsóbban, mint az újságosnál, de hozzá lehet jutni a lapokhoz. Kérdés, hogyha minden, ami elektronikus felületen van, az mérhető, akkor vajon lesznek-e publikus adatok arról, hogy az egyes cikkek olvasottsága mekkora. Eddig a print lapok adatai a teljes lapszám eladási, vagy terjesztési adataira vonatkoznak, a Digitalstand.hu-s megoldás viszont megadhatja az egyes cikkek, hirdetések megjelenési adatait…

Manapság az online témakörrel foglalkozó konferenciák nem tudnak a négy fal között maradni (szerencsére). A szervezőktől nem várhatjuk ugyanazt a nagylelkűséget, amit a TEDxDanubia esetén, hogy élő streammel közvetítsenek, az esetenként több tízezer forintos belépők értékét csökkentve.

Mindamellett az egyszerre több helyszínen pörgő konferenciáknál már komoly szerepe van a lelkes, helyszínen lévő szakértő-közvetítőknek. A tavalyi Internet Hungary-nak nagyon komoly közvetítői voltak, és ahogy akkor, most is érdekes volt egy-egy szakértő nézőpontján keresztül ismerni meg a konferencia anyagának fontosabb részleteit. (A személyes jelenlét nem pótolható így, kívülről.)

Én az egyik monitoromat ma a BarCamp-re áldoztam, ahogy itt is látható a screenshot (a másik persze maradt a munkáé).

A mai BarCamp megjelent Twitteren - a Yamm.hu trendmutatójában két hashtag-gel is; #barcamphu és #barcampbp. Készült a konferenciára csiripfal, @tothbenedek jóvoltából http://csirip.com/fal/barcamp/ A legérdekesebb és érthetőbb tweetek forrása szerintem Katona Zsuzsa, @kisvirag volt. A tweetek a computerworld.hu oldalon is élő streamben jelentek meg.

A FlowPR már szokásosnak mondható 2 fős közvetítőcsapattal vitte végig a napot a Trendlaboron Madalina Ritával és Sajti Botonddal, így egyszerre két helyszínről is azonnal olvasható információt kaphattunk a Cover It Live felületen, ráadásul ez a rövid részekből álló összefoglaló később is elérhető.

A fenti on-the-fly közvetítéseken túl a http://konf.postr.hu/ szállította ismét az előadások után publikált parádés, kompakt összefoglalókat, minden karakterszám-megkötés nélkül, a lényegre koncentrálva.

Köszönöm a közösségi segítséget mindenkinek, aki hozzásegíti az információhoz azokat, akik nem vettek részt a konferencián!

Március 26-án este 20.30-kor ismét lesz WWF Föld Órája. A világ legnagyobb önkéntes környezetvédelmi akciójának keretében 60 percre az egész bolygón elsötétülnek a metropolisok fényei, az ikonikus épületek, és sok millió háztartás.

Ma a Bautrend és Buildecon közös szervezésében létrehozott építőipari kerekasztal-beszélgetésén vettem részt, ahol persze az energiahatékonyság növelése is téma volt. Valkó Dávid, az OTP Jelzálogbank ingatlanpiaci vezető elemzője rámutatott, hogy a lakáspiacon az energiahatékonysági beruházásokat többnyire elmosta a válság, már nem tudtak a tulajdonosok 10 éves megtérüléssel számolva 2-3 millió forintot beruházni. Pásztor József építészmérnök, az Építész Kaláka munkatársa elmondta, hogy reálisan számolva a leggyorsabban megtérülő szolár rendszereknél többnyire azzal számolhatunk, hogy mire megtérülne a rendszer, az alapvető elemei elhasználódnak. Alapvető szemléletváltást hiányolt Széman György, a MÉÁSZ ügyvezető elnöke is, és én úgy gondolom, hogy pont a Föld órája típusú kezdeményezések irányíthatják rá a figyelmet az energiapazarlásra és a takarékosság folyamatos igényére.

Az építőipari szereplők közül is biztosan jópáran csatlakoznak az akcióhoz, akikről én tudok a következők:

Schneider-Electric
Build Communication
Creaton

Aki tud további csatlakozókat, értesítsen (acskapocsblog@gmail.com), és az utókor számára rögzítem.

A Schneider-Electric egy igen-igen megdöbbentő tényt szolidan becsomagolva jelezte, hogy ők is csatlakoznak a Föld órájához. (Erre a 72%-ra majd rákérdezek!)

 

A világ összes energiafelhasználásának 72%-át kezelő Schneider Electric arra biztatja minden dolgozóját és partnerét, hogy 2011-ben is csatlakozzon az eseményhez.

Néhány érdekesség a hazai csatlakozók közül: a ferihegyi repülőtér teljesen lezárja az egyik kifutópályáját a Föld Órája időtartama alatt. Kialszanak a pályafények, a bevezető fénysor, és a földetérési-zóna speciális lámpái. Aki csendesebb programra vágyik, az is számtalan lehetőség közül választhat, több étteremben, sőt a New-York kávéházban is gyertyafényes vacsorát tartanak.

Természetesen nem csak a fővárosban lesznek programok, Szegeden a WWF és Közép-Európa legzöldebb egyeteme közösen szervezi a rendezvényt, de az ország több településén lesznek fáklyás, gyertyás felvonulások, filmvetítések, csillagászati bemutatók, ezekről bővebb információ a WWF oldalán.

Úgyhogy mindenkinek villany leó' holnap este egy órára!

A két évvel ezelőtt, a TFH-n megrendezett első Építő Marketing Szeminárium után Rajki Diáék csapata ismét építő-marketinges szemináriumot rendez, ezúttal a Construmán, április 6-án.

Az első sorban online megoldásokra és a CSR-ra fókuszáló szeminárium a válság által megtépázott szektor szereplőit várja ("finomhangolt, költséghatékony marketing megoldásokkal" - a szervezők meghívója alapján). Az előadók közül én leginkább a The Cook-os Király András social networking témájú előadására vagyok kíváncsi, és Patartics Zorán "Hogyan érjünk el építészeket" című előadása is érdekes lesz. Biztos vagyok benne, hogy ismét lesz lehetőség kötetlen beszélgetésekre is a marketinges kollégákkal, ez kifejezetten jó része volt az előző szemináriumnak.

A Build-Communication a Hungexpo-val közösen Ne csak a logód legyen zöld elnevezéssel pályázatot is kiírt vállalati felelősségvállalás témában, annak érdekében, hogy minél szélesebb körben váljanak ismertté az építőipari és ingatlanpiacon futó vállalati felelősségvállalással kapcsolatos projektek, megoldások (leadási határidő március 28.).

Részletes infó az epitomarketing.hu oldalon.

A céges autók többnyire folyamatos mozgásban vannak, sok „reklámletöltést” produkálhatnak. (Persze, a tetejére is tegyünk logót, hogy helikopterről és a körúti házak felső emeleteiről is lehessen látni – másfél évtizeddel ezelőtt dolgoztam dekoratőrként, ismerem az érveket.) De nem feltétlenül arról szólhat csak egy jármű céges brandingje, hogy a lehető legnagyobb méretben rámatricázzuk a céglogót, amit nagyon sokan csinálnak. 

A Molnár Beton nem viccet csinált a betonmixereiből, hanem a Szövetség'39 alkotócsoport művészeire bízta a járműveit, akik a Haszondesign programsorozat részeként betonkeverőket vettek kezelésbe 2009-ben. A mixerek azóta is róják az utakat, rendre mosolyt fakasztva járókelők és autósok arcára, nem utolsó sorban emlékezetes, mage-erősítő kommunikációval a Molnár Beton részéről.

A Szövetség'39 projekleírása egybeesik az én véleményemmel is, a munka menete és a műszaki leírás pedig bemutatja, hogy a megvalósításhoz vezető út nem milliókkal van kikövezve:

„A betonkeverők aktivitása a városban jól követhető, hisz az építkezések járulékos jelenségei, igazi városi monstrumok. A betonkeverők kifejezetten esetlen, nehézkes megjelenésében, van valami, ami lomha mozgása mellett mégis megkapó: a tényleges munkát végző forgódob. A jármű keverődobja, funkciójából kifolyólag állandóan mozgásban van és épp ettől lesz pont olyan jellegzetes és izgalmas ez a munkagép. A dob felületének megmunkálása sok játékos lehetőséget hordoz magában arra, hogy szerethetővé tegyünk egy ilyen tagbaszakadt városi jelenséget. 

Szeretnénk, ha a design a magazinok, az IKEA és a luxus szállodák falain túl, az utcán is felismerhető lenne, még akkor is ha épp legkevésbé számítunk rá, még akkor is ha épp egy otromba betonkeverőről van szó. Az akcióval a városi ember mindennapjait célozzuk meg, az utca legkülönfélébb vizuális ingereinek harcában, bemutatni egy haszongépjármű árnyalt lehetőségeit. A felvetés célja, hogy népszerűsítse a csapatban való munka hatékonyságát és termékeny módszerét a kreatív munkafolyamatokban és persze, hogy tanuljunk meg újra csodálkozni.

A munka menete:

A gépeken folyó munka kisebb csapatokban, egy –egy művészeti vezető irányításával zajlik. A csoportok egyenként 10-15 embert foglalkoztatnak, akiknek részvétele előzetes regisztráció alapján történik. A teljes munka 5 napot vesz igénybe, ez alatt az idő alatt 2-3 betonkeverőt fogunk megváltoztatni. A munka a Felvonulási téren történik. A hét végén a kocsikat átadjuk a cégeknek, illetve a munkába állás mellett bemutatjuk őket a város különböző pontjain.

Műszaki leírás:

A munkában felhasználandó anyagokat szponzor cégekkel együttműködve igyekszünk megoldani, akikkel a kapcsolatfelvétel már folyamatban van. A betonkeverőknek csak a forgódobját dolgozzuk meg. A dob állíthatósága miatt a munka nem igényel állványozást, dobogóról végezhető, de nem szükséges hozzá áram- vagy vízellátás sem, egyszerű manuális eszközökkel elvégezhető. A munka szigorúan a szakmai vezető felügyelete alatt zajlik, előzetesen minden résztvevő egyenként kap eligazítást és az esetleges baleset megelőzésére vonatkozó oktatást. A munka során a szükséges védőfelszerelések – kesztyű, védőszemüveg – használata kötelező. A megfelelő munkavégzéshez a gépek körül 2-2m szabad terület szükséges ez összesen kb.: 15x7m alapterületet jelent. A forgódob fémfelületére festéssel, ragasztással és más tesztelt technikákkal kerülnek fel a mintázatok. A tervezett munkát 4 nap alatt végezzük el a kocsikon. A szükséges eszközöket – ecset, festék, ragasztó, ragasztópisztoly stb. - a résztvevőknek a műterem biztosítja. „

Szívből örülnék, ha újabb projekteket tudnának megvalósítani az épített környezet kialakításában részt vevő cégek együttműködésével.

Nemrég tette közzé a MATÉSZ a 2010. harmadik negyedéves gyorsjelentését. A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség adatait leggyorsabban a Kreatív elemezte "Melyik lap bukott kevesebbet címmel", a print piac a várakozásoknak megfelelően akár kétszámjegyű mértékben lejt, túl sok jóra senki se számít(hat). Az adatokat átnézve az tűnt fel, hogy építőipari, építészeti lapot alig találtam.

(Az Ácskapocs alapvetően inkább a jó példák kiemelésére jött létre, semmint a rosszak reflektorfénybe lökdösésére, de az, hogy a sok sebből vérző print piac építészethez kapcsolódó szereplői takargatják a szennyest, az nagyon durva. Az online piacon is késhegyig menő harc folyik a hirdetőkért, és az is megérne egy misét, de arról majd egy másik posztban.)

A a MATÉSZ gyorsjelentésében 147 lap adatait publikálja, ebből összesen 8 kapcsolódik az építészethez/építőiparhoz. Nem, nem az a nyolc, amit az utca embere is fel tudna sorolni az építészeti lapok piacáról. A bátor, adataikat felfedő lapok a kövektezők:

• Bautrend                                               8.006         0%      7.758     -0,4%       
• Elle Dekor                                           17.910            na     11.710           na
• Lakáskultura                                      54.185      4,7%     45.076     15,8%
• Magyar Építéstechnika                      7.500  -10,0%        7.268       5,7%
  
• Magyar Installateur                            4.000  -11,2%        3.491   -11,2%
  
• Otthon                                                 41.921  -18,4%      24.443   -28,1%
  
• Villanyszerelők lapja                          9.000    12,5%         5.574    15,3%
  
• Víz,- Gáz,- Fűtéstechnika szaklap 10.000   15,4%         6.196   -17,4%
  

(A név mögött a nettó nyomott mennyiség átlaga megjelenésenként a III. negyedévben, majd ezen adat változása az előző negyedévhez képest. A jelentés több adatot is tartalmaz, és eredetileg nem akartam tovább bonyolítani, de azután mégis; felkerült az összes terjesztett példány adata is, kiegészítve ennek változásával az előző negyedévhez képest.)

A fenti adatsor alapján akár azt is mondhatnánk, hogy az elmúlt negyedév legnagyobb vesztese az Otthon magazin, de nem mondhatjuk, hiszen a piac többi szereplőjének teljesítményét nem tudhatjuk. Nincs adat, maximum arra hagyatkozhatunk, amit a kiadók mondanak. Mintha online vonalon se gemius mérés, se webaudit, még egy árva google analytics se, csak a mesélő szava, hogy ő Istenbizony minden oldalletöltésnél ott volt. Itt a vége, fuss el véle...

Budapest forgalmasabb útvonalait sorra szegélyezik a Market feketére festett építési kerítései, rajtuk az egyszerű, könnyen érthető emblémával és szlogennel: „építeni szeretünk”. A XII. kerületi MOM Művelődési Központ, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél lévő Klotild palota, az Alagút előtt lévő Hotel Clark építési területe a cég folyamatos munkáit hirdeti.

Beszélgetőpartnerem Scheer Sándor, a Market zRt. alapítója és ügyvezetője, 2006-ban az MLSZ alelnökeként az OLLÉ program elindítója. A dinamikusan növekvő cég 2009-ban elnyerte a Figyelő TOP 200 gáláján az év leghatékonyabb vállalata díjat, 2007-ben a Hewitt Legjobb Munkahely Pályázatának első helyezettje volt.

A vállalat nem csak a dolgozóira vigyáz, a felsőzsolcai árvízkatasztrófát követően 30 nap alatt építettek fel egy nyolclakásos lakóparkot, a Nemzeti Összefogás Fuvarozói Fórumhoz csatlakozott vállalatok önkéntes felajánlásából. A három műszakban, napi 80 szakember közreműködésével felépítette lakópark egyik lakásának teljes ráfordítási költségét is a Market állta.

Először is gratulálok a kifejezetten intenzív arculati megjelenéshez. Milyen érzés végigmenni Budapesten, és látni a feltűnő építész-fekete alapon a cég logóját?
Köszönöm. Jó érzés, úgy gondolom, olyan az építkezéseink arculata, mint bármely jól fejlett gazdaságban, prosperáló építőipari ágazati működésnél.

Felületes szemlélő számára az Ön cége tűnik a legaktívabb építőnek a fővárosban. Mi a titka ennek az intenzív jelenlétnek?
A válságban a korrektség, a személyes kapcsolat, a biztonság, a szaktudás felerősödik, fontos szerepet tölt be. Elsősorban ezért. De! Munka, munka, munka! Ez teszi lehetővé, hogy most is sok helyen dolgozzunk. De azzal, hogy általában forgalmas helyeken vannak a munkáink, nagyobbnak tűnik a jelenlétünk.

Hogyan jött az ötlet a professzionális ügynökség megbízására? 
Személyes kapcsolat révén. A Market munkatársa és az ügynökség munkatársa egy előadás után találkozott, a kolléganőm javaslatára kezdtük meg a közös munkát.

Mennyire volt élményszerű a munka a megváltozó arculatot tervező B&P Social Brandinggel?
Minden munkamegbeszélésünk egy élmény volt, a közös munka garantálta a végeredményt.

Mi alapján választott ügynökséget?
Személyes benyomásaim alapján. Szakértelem alapján.

Mennyi időt vett igénybe a teljes arculati váltás?
Az első megbeszéléstől a teljes váltásig 8 hónap. Mind a 40 különböző megjelenési formán befejezve.

Könnyen viselik a megbízók, az impulzív Market jelenlétet az építési helyszíneken?
Nem volt még panasz rá, díjazzák a pozitív összképet. Az összes konténerünk új, egységes, magas színvonalú a felvonulásunk minden munkánkon. Ezt jól viselik, örülnek neki.

A Holcim jelentős összegeket fordít már évek óta CSR-ra. A cég társadalmi felelősségvállalása nem merül ki a hangzatos szavakban, az elmúlt öt évben mintegy 500 millió forintot áldozott a cég önkormányzati bérlakások létrehozására. A támogatás nemes volta magáért beszél, viszont én most a válság okozta körülményekre való reagálást vizsgálom.

Az évi 100 millió forint nagyon sok pénz, még a hbi.hu adatai szerint a korábbi években bő 30 milliárd feletti éves árbevételhez képest is. (Van olyan építőanyag kereskedelmi lánc, amely hasonló árbevételből az összes marketingtevékenységére nem fordít ennyit.) Az építőipar visszaesése a Holcimet sem kerülte el a hbi.hu szerint a 2009-es év 20%-os mínusszal zárult. A társaság ennek ellenére megtartotta az éves 100milliós támogatást. Nem nyesett le egy forintot se. Amihez hozzányúltak az az alapítvány díjátadója, méghozzá olyan könnyed, erőlködés és izzadtságszag nélküli módon, hogy ahhoz csak gratulálni lehet.

A korábbi években a díjátadó komoly céges rendezvénnyel, partnertalálkozóval volt összekötve, sok Holcim-piros nyakkendős értékesítővel és mégtöbb kivitelező és kereskedő partnerrel. A díjátadót kísérő koraesti kulturális program jellemzően egy-egy musical exkluzív előadása volt, amelyhez a komplett színházat bérelte ki a Holcim. Volt év, amikor Experidance előadását nézhették a meghívottak az Operett Színházban, volt díjátadó alkalmával a Producerek musical is, szóval kifejezetten a trendi kasszasikerekre koncentráltak a szervezők.

Az idei évi díjátadó viszont teljesen más hangszerelést kapott. Mi változott?

• a helyszín
• a meghívottak
• a napszak
• a kísérő előadás
   

A komplett változás már egy másik jellegű esemény, ami nem szorította nehézkes magyarázkodásra a Holcimet, ugyanakkor az igényessége és az ünnepélyessége megmaradt. A korábbi színházi helyszín helyett a még nem megnyitott, de most felújított Császár-fürdőt használták és áthúzták délelőttre a koraesti kezdést. A nagyszínházi, sokszereplős előadás helyett a Harcsa Veronika kvartett koncertjét mutatták be. (Meg is jegyezte Harcsa Vera, hogy nem igazán szoktak matiné koncertet adni.) A kivitelező és kereskedő partnerek helyett pedig a közvetítő közeget, az újságírókat hívták meg, így a hír a korábbi éveknek megfelelően szétfutott az elektronikus és nyomtatott médiában. 

A helyszínváltásból egyértelműen előnyt tudott kovácsolni a Holcim, a Virág Csaba által tervezett felújítás részleteit, az eredeti törökfürdő helyreállított részeit és az épületegyüttes építészeti/kulturális történetét szakavatott körbevezetés során mutatták be; a díjátadó megnyitására pedig a helyszín nevében Kozma Imre atyát, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetőjét kérték fel.

A korábbi és a jelenlegi rendezvény közötti pénzügyi különbség jelentős, de emellett a váltás elegáns volt, és a lényeg, a támogatás változatlan maradt. 

Nevet és ismertséget kell szerezni legalább lokálisan ahhoz, hogy a szolgáltató szektorban munkához lehessen jutni. Nincs ez máshogy az építészeknél sem, mégis hiába vannak nyitott csatornák arra, hogy megmutathassák magukat, nem élnek a lehetőséggel.

De miért nem? Ha valaki büszke a munkájára, akkor az szívesen mutogatja – gondolom én. Cukrász a fagylaltját, asztalos az ágyát (blogger a bejegyzését) és építész a házát. És mégsem. A cseh építészek most felnövő generációja frissen végzett profi fotósokkal fog össze azért, hogy profi, publikálásra alkalmas képek legyenek az épületeikről. És azon igyekeznek, hogy minél több helyen jelenjenek meg a terveik és a megépült házaik. Építész weboldalból is több a profi mint nálunk.

De itthon miért nem? Nem töltene el büszkeséggel egy építészt, ha felkerülne mondjuk az Építészfórum.hu nyitóoldalára az, amit ő álmodott meg? Nem értem. És nem is vagyok hajlandó megérteni, hogy - divatos kifejezéssel élve - a personal branding mellett hogyan mehetnek el becsukott szemmel, ráadásul egy olyan gazdasági helyzetben, amikor azt hallani építészektől, hogy kevés a munka, kevés a pályázati lehetőség.

Egy erős weboldalon megjelenő publikáció akár bőven helyettesítheti a saját oldalt, hiszen az építész nevére keresve nagy valószínűséggel adja ki a Google az első találati oldalon a publikált épületeket.

Mi kell ahhoz, hogy valaki nagy valószínűséggel megjelenjen az online építészeti sajtóban? Nem sok, némi amúgy is kéznél lévő információ összegyűjtése:

• műleírás (doc+pdf) max 20 Mb
• Tervek (alaprajz, metszet, homlokzat, helyszínrajz – max 20 Mb/pdf)
• Látványterv (jpg 800x600)
• Fotók (jpg 800x600)
• szabad szöveg, ami több, személyesebb, mint a műleírás (doc)

Építészeti fotózásnak megvannak a hivatott szakemberei, de elfogadható minőségű épületfotókat akár az építészek is elkészíthetnek. Akinek van kedve elmélyedni és tanulni a fotózásról, annak továbbítom Csikós Gábor hivatásos fotóriporter és újságíró oldal-ajánlatát és véleményét:

„Ezeket javasolnám, meg egy 24 (35 mm-re átszámítva) vagy nagyobb látószögű lencsét és állványt beltérben:)Az építészek jobb épületfotósok, mint a "síma" fotósok. Egyetemi tapasztalatom.
http://photo.net/learn/
http://fotovilag.hu/
http://fototipp.hu/
http://www.architectureweek.com/links/links.cgi/Photography”

Ha a fotó megvan, akkor kell dobni egy e-mailt az editors(kukac)epiteszforum.hu címre, a képekkel és a leírással, hogy ez készült és szeretném bemutatni. (Disclaimer: én munkaidőben az Építészfórum csapatát erősítem, és felhatalmazással adom meg az e-mail címet.) Nem véletlenül jelennek meg diplomamunkák és hallgató tervpályázatok; a felnövekvő generáció már készség szinten használja a netet és bízik a personal brandingben, még akkor is, ha ezzel a szakmai közösség, vagy a széles nyilvánosság időnként gyilkos hangvételű kritikáját hívják ezzel elő.

Természetesen a széles értelemben vett akár szakmai, akár általános nyilvánosság nehéz kenyér, és nagy terhet ró az építészekre. Azt gondolom, hogy ez természetes, hiszen nem egy zacskó nápolyiról beszélünk, hanem olyan „termékekről”, amelyek életciklusa 30-50-100 év. A változás alapvetően abban keresendő, hogy az online felületek sok véleményt kapcsolnak hirtelenül és közvetlenül az építészhez. Az épített környezet formálása felelősséggel jár, és a tervek, épületek publikálásának kihagyása, vagy letiltása, a közösségtől való elfordulás nem oldja meg a dolgot. Az építész nem várhat emberöltőkkel később értékelő művészettörténészekre, vagy a megszokásra, indokolnia és reagálnia kell, lehetőség szerint azokkal együtt, akik megpályáztatták/kiválasztották/megvásárolták a tervet. Mindenesetre az világos, hogy a megvalósulás bármely szakaszába lép be a szakmai- és/vagy a nagyközönség, véleményt fog nyilvánítani. Már vannak olyan szervezetek, amelyek elsőre kicsit hátborzongatóan hangzó „közösségi építészetet” emlegetnek, de az biztos, hogy a véleményekre számítani kell. Egyszerűbb és jobb előbb, mint utóbb megvédeni az elképzeléseket, koncepciókat. A kapcsolódó közbeszéd, a növekvő ismertség pedig később kifizetődővé válhat.

Update:

 (ká)kávé kommentje jogosan világít rá arra, hogy a hazai építész-társadalom 1,5-2%-a beáll a reflektorfénybe. Részben a fiatal, feltörekvő generációra jellemző, hogy publikálják minden elérhető helyen az alkotásaikat, másrészt az itthoni néhánytucatnyi sztárépítész teszi lehetővé az őket megkereső szerkesztők számára, hogy megjelentessék a terveiket, épületeiket. Ugyanakkor ez az arány még mindig nagyon alacsony, sokkal több építésznek kellene megtanulnia az online megjelenést és prezentálást.