Egy cseh kolléga tavasz elején mesélt azokról a családokról, akik a cseh nagyvárosokat körülvevő agglomerációba költöztek. Nagy házak, gyakran már modern energiagazdálkodással, napelemekkel, hőszivattyúval, magas szinten energiatakarékos, sokkamrás ablakokkal, tízcentis és/vagy grafitos hőszigeteléssel és a tulajdonosok alapos ismeretével a passzívházakkal kapcsolatban.

A családfenntartó korareggel, hosszas dugókon keresztülvágva magát elindul többezer köbcentis terepjárójával a városba és csak késő este ér haza. Felesége - a zöld özvegy – közben ellátja a gyerekeket, és alig mozdul ki a fenntartható energiával takarékoskodó házukból. Maximum a többi zöld özveggyel tudja tartani a kapcsolatot.

A nagy és energiatakarékos ház itthon is megoldható, a luxusautók legújabb generációja széria-felszerelésként tartalmazza a 3 milliós spórolást jelentő hybrid címkét.

Ugyanakkor Budapest esetében a szuburbanizáció, a kilencvenes években megindult vándorlási hullám az agglomeráció felé lassan a visszájára fordult. Az iskolázás, a szórakozás problémáit csak néhány Budapest közeli település sikeresen oldotta meg, ugyanakkor az infrastruktúra-fejlesztés nem minden esetben segített a munkába jutás problémáin. Jusson be valaki gyorsan egy munkás hétköznap reggel mondjuk Törökbálintról a BAH csomópontig, bár azt hiszem ezt a sort sokáig lehetne sorolni. A téma és a probléma időről-időre felbukkan a médiában.

2001-től indult meg a visszaköltözés Budapestre, a nagyobb komfortot kedvelő kezdtek „visszaszivárogni”. 2007-ben fordult elő először a rendszerváltás óta, hogy többen költöztek vissza Budapestre, mint ahányan kiköltöztek a környező településekre. Az alábbi két – kronologikusan egymás mögé illeszthető – táblázat látványosan mutatja be a folyamatokat, ahogy visszazár a nyíló olló.
 
  

"A folyamatokat Magyarország nemrég elkészült Demográfiai Portréja világítja meg. Budapest pozitív vándorlási egyenlege – több külföldi nagyvároshoz hasonlóan – az 1990-es évek elején megszűnt, sok család kiköltözött az agglomerációba. A főváros vándorlási vesztesége az 1990-es években 110 ezer fő volt, ezzel párhuzamosan Pest megye vándorlási nyeresége 125 ezer fő volt. (Ebből adódik, hogy Budapest és vonzáskörzete együttes lakosságszáma tartósan 2,4 millió körülire tehető: ennyi ember használja a főváros infrastruktúráját rendszeresen.)

Az elvándorlás üteme az ezredforduló után fokozatosan mérséklődött. 2007-ben Budapest vándorlási vesztesége megszűnt: közel hatezer fővel többen költöztek be a fővárosba, mint ahányan elhagyták. Ez a trend 2008-ban is tovább erősödött, ekkor Budapest már 7 ezer fős pozitív egyenleget könyvelhetett el. A folyamat eredményeként 2007. január 1-én 1 696 128, egy évvel később 1 702 297, míg tavaly év elején 1 712 210 fő élt a fővárosban."

Forrás: Demografia.hu

 

Az elmúlt hetek során az építészeti szaksajtó a Szépművészeti Múzeum bővítésétől volt hangos, jónéhány alkalommal bekúszott a téma a mainstream médiába is. Karácsony Tamás tervező mindenkép méltatlan helyzetbe jutott, az elfogadott terveket rohamléptekben kell újragondolnia a tiltakozók előtt meghajló múzeumigazgató döntése értelmében. Ezzel párhuzamosan az Újbudai önkormányzat ügyes döntéssel bújt ki a közösségi véleményformálás lehetséges gyilkos öleléséből, mert a polgárokra bízta kötött keretek között a választást a Móricz Zsigmond téri Gomba ügyében.

Szépművészeti múzeum – hogyan ne nyúljunk hozzá?

A történet eleje nagyjából 2005 környékére datálódik, ekkor kezdett el dolgozni Szécsi Zsolt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársa a Szépművészeti bővítési tervein. 2007 nyarán született kormánydöntés alapján a múzeum bővítése 3,5 milliárdos uniós támogatásban részesülhetett, amit követően nem nyílt, esetleg nemzetközi pályázatot írtak ki, hanem egy Művészeti Tanácsadó Testületet bíztak meg azzal, hogy tervjavaslatokat kérjenek be hét elismert hazai építésztől. 2008. áprilisában publikálták a Testület értékelését, amely alapján egyhangúlag Karácsony Tamás pályaművét mondták ki győztesnek. A Művészeti Tanácsadó Testület tagjai nem valami amatőr színjátszókörből jöttek, elnöke volt a múzeum igazgatója és Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vezetője, benne volt az országos főépítész, az építészkamara elnöke, egy építészt és egy művészettörténész is. Magát az eljárást, a kiválasztás módját többen is támadták, én most Martinkó József írásából idézek, az Élet és Irodalomból, 2008 áprilisából:

„Itt álljunk meg egy pillanatra. Demokráciában egy közpénzen felépülő építészeti alkotás legitimációját kizárólag a mind szélesebb körű, nyilvánosság előtt zajló pályáztatás biztosítja. A többi ízlés dolga. Nincs apelláta. Ha ez az elv sérül, esztétikai értelemben bármilyen magas színvonalú, páratlan alkotásról legyen is szó, azt a közösség illegitimnek kell hogy tekintse. Ha demokráciában ez az elv sérül, az esztétikai szép bemocskolódik. A szépről való beszéd dadogássá válik. Ez az a hübrisz, ami az érdemi kritika köréből kivonta a Nemzeti Színház ügyét, és ami óhatatlanul bukásra ítéli a Szépművészeti bővítését is.”

Ez hamarosan kiderül. Közben vizsgálat indult a pályáztatás hiánya miatt a Budapesti Építészkamaránál aminek semmitmondó végeredményét többen is megkérdőjelezték.
2008 decemberében aláírták a térszint alatti bővítést célzó 3,3 milliárd forint értékű támogatási szerződést, és készültek a munkálatok, a tervek szerint napjainkban kellett volna megtörténnie az első kapavágásnak a bővítés ügyében. Ezt a pillanatot, a végleges tervek publikálása után akasztotta meg a március első felében elindult, Ráday Mihály és Sisa József nevével fémjelezhető tiltakozási hullám, amelynek eredményeként most a tervek megújítása van soron. Idő közben mindkét tábor aláírásgyűjtésbe kezdett, amelynek jelenlegi állása: ellenzők 8.061 / támogatók 1.770 Úgy gondolom, hogy egy ilyen kérdés eldöntésének nem ez a helyes módja, az országgyűlési választásokat se a facebookon tartjuk.
A sok sebből vérző folyamat több kérdést is felvet:
•    Miért nem merült fel ez az intenzív támadás két évvel ezelőtt, amikor a Tanácsadó Testület meghozta a döntését? (Több pályamű is erőteljesen nyúl a múzeum épületéhez: Bán Ferenc – szintén merész)

•    Az ismételt változtatásról döntést hozó dr. Baán László, a múzeum igazgatója, aki az eredeti Tanácsadó Testület társelnöke volt, de most meghajlik a kritikák előtt, miért nem hallgatta meg azokat idejében, akiknek a véleményére ad?
•    Kinek van joga döntés formálni a középületeket, közintézményeket érintő beruházásokról?
•    Akinek van olyan befolyása és elismertsége, hogy megváltoztasson egy – elvileg – jogilag megalapozott döntést, azokat miért nem vonták be a döntéshozatali vagy előkészítési folyamatba?
•    Miért kellene a tervezőnek megvédenie a koncepcióját a nyilvánosság előtt, amikor „csak” egy pályázaton induló, és azon győztes volt? Hiszen nem ő választott az alternatívák között…

Nekem nem tisztem megítélni az építészet- és művészettörténeti elgondolásokat, de abban biztos vagyok, hogy ez nem egy igen/nem típusú döntés, pláne nem olyan, amit egy ki tud több szavazót összeszedni jellegű versennyel el lehetne dönteni.

A közösség beengedése a döntésbe igényel egy olyan szakmai nívót, ami felett már csak ízlés kérdése, hogy melyik terv nyerjen. Ugyanakkor városkép-meghatározó épületek esetén talán mégsem szerencsés, ha az átlagember kezébe kerül a döntés.

Persze lehet hasonló témát egy kicsit könnyedebben és kevésbé feszültséget teremtő módon is megközelíteni:

Kortárs tervek, gomba módra

Az újbudai önkormányzat egy átgondolt koncepció részként nyílt tervpályázatot hirdetett meg 2009. májusában a Móricz Zsigmond téri műemlékvédelem alá eső Gomba távlati hasznosítására, építészeti kialakítására. Schreffel János főépítész elmondása alapján a pályázati anyagot közel százan vették meg, ez itthoni viszonylatban kiemelkedőnek számít.
2009. októberében hirdetett eredményt a kiíró, öt tervet díjazott és tíz tervet megvásárolt. Az összes tervet bemutatták, részben a sajtón keresztül, a körtéren kifüggesztett molinókon, majd később az Allee bevásárlóközpontban egy kiállítás keretében.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalásához igazodva 2010. márciusára a Hetedik műterem és a Gyüre építésziroda tervei maradtak versenyben.

A közösség bevonása itt kapcsolódik be a történetbe, persze a Szépművészeti Múzemmal szöges ellentétben álló nyílt pályázat sem felejtendő el. Mindenesetre a két viszonylag hasonló terv közül az fog megépülni, amelyik több szavazatot tud összegyűjteni.

„A közel egy méteres piros és kék pöttyös gomba szavazóládákba, melyek a Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületnél, az okmányirodában, az Allee Bevásárlóközpontban és a Lágymányosi Öbölben lesznek kihelyezve, 2010. április 30-ig dobhatják be az érdeklődők szavazataikat. Ezenkívül a www.ujbuda.hu honlapon is folyamatosan lehet majd voksolni.”

Az ötlet briliáns, az első kapavágáskor senki egy rossz szót nem szólhat majd. A főépítész elmondása szerint a párbajba küldött elképzelések tervezői számára egyelőre arcpirító és meglepő, hogy boxmeccshez hasonló harcot vív a két terv. Pedig ezzel szerintem nincsen baj, szót és szavazatot kapott ezzel a módszerrel a közönség, a helyi közösség. A fontos a közösség beengedésének a pontja; hiszen két olyan terv közül választhatnak, amelyeket a szakmai döntéshozók elismerésre méltónak, elfogadhatónak és kivitelezhetőnek tartanak.

Építőipari vicces videót kitalálni valószínű nem lehetetlen. Ugyanezt rendes minőségben megvalósítani már nem egyszerű dolog, különösen az építőipart mélyen sújtó válságban. Példát mégis sikerült találni, ha nem is itthonról, hanem a szomszédból.
A cseh www.archiweb.cz egyik tulajdonosa mondta, hogy az ottani Rigips jópofa vírus-videóval örvendeztette meg az építő szektor helyi dolgozóit. (Jan eredetileg gerillamarketinget mondott, de ez nem állja meg a helyét, és felesleges lenne szaporítani a helytelen szakmai terminológia használatát a neten.) A lead generálás klasszikus újsághirdetéssel is meg lett támogatva, ez látható az alábbi képen, az era21 cseh építészeti szaklap belső borítóján. A hirdetés headline-ja hevenyészett fordításban: nem kell mindent tudnia az alkalmazottakról.

A Rigips kék színű hangszigetelő kartonja kapott egy csinos microsite-ot, Modré ticho, vagyis Kék csönd elnevezéssel. Az oldal lényegesen modernebb vonalvezetésű, mint a cseh Rigips központi oldala, és a felépítése csak a kapcsolódó termék bemutatására korlátozódik. Az oldalnak van „virtuális házigazdája”, de szerencsére a kreatívok valós szerepet adtak a színésznek, így azon ritka esetek egyike jelenik meg, amikor a képernyőn megjelenő figura nem rontja az összképet. (Magyar vonatkozásban Forgács Gábor bemutatóját ajánlom :)

A tréfa (zábava) menüpontra kattintva válik nagyobb méretben is kattinthatóvá a két film, amely jól lefedi a hangszigetelő gipszkartonok felhasználási területeit; az irodát és az otthont. Itt most annak kellene következnie, hogy beágyazok két videót, amit meg lehet nézni. Viszont erre sajnos nincs mód, mivel a tartalmak a microsite rabságába szorultak, ami egyrészt a Rigipsnek jó, mert az értékesítést segítő, és a brand-hez kapcsolódó oldalon tartja, illetve arra tereli a látogatói forgalmat, ugyanakkor bizonyos szempontból veszteség is, mert a vírusként való terjedést gátolja. A site e-mailen megosztható, ugyanakkor hiányoznak a social network megosztások, se a twitteres, se Facebookos megosztást nem könnyíti semmi.

SPOILER! Ha saját maga szeretné megnézni a videót, akkor irány a http://modreticho.cz Ha viszont ehhez nincs kedve, akkor jöjjön a két spot verbálisan megosztva:

1. Az irodában: a nagytárgyalóban békésen szundikáló főnök melletti szobában az öltönyös alkalmazottak addig pörgetik a forgószéken az egyik társukat, amíg az szekrényeket borogatva le nem hányja a főnök bekeretezett fotóját. (Itt be van építve a termék)
2. Otthon: a békésen vacsorázó fiatal családot a nyugdíjas korú, lakkruhába öltözött szomszédok szado-mazo kergetőzése zavarja meg. (Itt nincs beépítve a hangszigetelő gipszkarton)

Miklós fejvadász, a címben írt hasonlat pedig cseppet sem sántít. A Rózsadomb tetején ülünk le kávézni egy őszi hangulatú délelőtt, a beszélgetés közben két ex-miniszter biccent felénk. Én csak a TV-n keresztül ismerem őket :)

Miklós olyan ajtókon bejáratos, ahol én a kilincsig sem érek fel. De ez most nem érdekes, a szakmájáról mesélve a jéghideg profizmus jelentős adag gyermeki lelkesedéssel vegyül. A kommunikáció végigkíséri egész eddigi karrierjét, ügynökségi stratégaként, marketingigazgatóként, TV-s műsorvezetőként pillanatok alatt mérte fel emberek, ügyfelek, célcsoportok ismérveit, attitűdjét, rezzenéseit. Nem változott ez fejvadászként sem.

A social networking abszolút lételeme, imádja, platform-függetlenül. És itt álljunk meg egy pillanatra. Hasonlóan egy korábbi interjúalanyommal, Miklós is a klasszikus kapcsolati háló fenntartásának híve, de viszonylag jól ismeri a kapcsolatépítés online eszközeit is, bár messze nem használja olyan mélységben, mint az élőszót. Viszont az alá tartozó researcher kollégái annál inkább.

A fejvadász mögötti reseacherek feltérképezik az adott piacot, felderítik a szakmán belüli véleményvezéreket, majd ajánlások és vélemények alapján szűkítik a jelöltek körét. Minden eszközt bevetnek és használnak az információ-gyűjtésben. Itt kizárólag a szigorúan betartott etikai korlátok szabnak határt, amelyek maximálisan védik a megbízót, a jelöltet és a fejvadász céget is. A social networking mint bevált használati eszköz áll a rendelkezésükre. Már ezen a szinten is alapvetően az ajánlások esnek legnagyobb súllyal a latba, ugyanakkor van szerepe a personal brand online vetületének is.

Ezek után lép be a képbe a fejvadász, akinek a kiválasztáson túl a legfontosabb szerepe a motivációépítés, a jelölt érdeklődésének felkeltése. Itt, a jelöltekhez való hozzáállásban mutatkozik meg a legnagyobb különbség recruiter és fejvadász között – magyarázza Miklós. A recruiterek, vagyis munkaerő toborzók a lehető legtöbb helyen megjelenítik az álláshirdetéseket, utána a nagy merítésből kell minél hamarabb kiszűrniük a jó jelölteket. Az álláspiacon ők vevők, a jelentkezők versenyeznek a vevő kegyeiért. Ezzel szemben a klasszikus fejvadászok eladók, nekik kell meggyőzni a potenciális jelöltet arról, hogy érdemes váltania, hogy szebb, jobb, értékesebb jövő vár rá, ha elfogadja az ajánlatot.

Számomra izgalmas volt jobban megismerni ezt a világot, közben Miklós fekete autójával tovasiklik a városban, állásinterjúra. Néhány közösségi hálón megtalálhatod, de erre semmi szükség. Majd ha ő megkeres, és akkor jöhet el a Te időd :D
 

Hosszú évek óta meggyőződésem, hogy a "céges" karácsonyi ajándékok, a logózott borok, polársapkák, kesztyűk és termoszok nem hoznak annyit a konyhára, mint amennyibe kerülnek. Persze az ügyesen a céghez kötött apró figyelmességek jól tudnak esni, az én szememben ilyen az olasz tulajdonú Mapei céges panettone-ja :) Ugyanakkor, ha egy 3-500 személyből álló ajándékozandó csoportra gondolunk, fejenként átlagosan 3.000 Ft értékű ajándékkal, akkor máris lazán egymillió felett vagyunk. 

Egy konferencián megtörtént beszélgetés közben lepődtem meg a kereskedők felelős és érett gondolkodásán, így bízom benne, hogy a gyártók figyelmes és valós társadalmi felelősségvállalását megérti, elfogadja és értékeli az építőipar többi szereplője. Többre, mint egy sokadik logózott termoszt...  

A karácsonyi üdvözlőlapok bontogatása közben akadtam az Austrotherm alábbi üzenetére:

Nehéz év van mögöttünk, és ezt talán a gyerekek szenvedték meg a leginkább. Éppen azok, akiknek a boldog ünnepekre a legnagyobb szükségük van. Szerettük volna, ha idén karácsonykor a legrosszabb helyzetben levő gyerekek is felhőtlenül tudnának örülni. Ezért úgy gondoltuk, hogy karácsonyra őket ajándékozzuk meg. Sok helyen lenne szükség támogatásra, mi ezek közül a fóti Károlyi István Gyermekközpontot (a volt Gyermekvárost) választottuk ki, és karácsonyra két új tévét, új  pingpong- és a csocsóasztalt és focilabdákat is kaptak közös ajándékként, de mindenki kapott egy személyes ajándékot is. A támogatás forinban mért értéke 1 millió forint volt, de az örömöt nem lehetett pénzben mérni..

A gondolat nem példanélküli a szektoron belül, és remélem idén karácsonykor még több ehhez hasonlóról számolhatok be.

Végezetül egy kép az egyik ajándékozottról...

A tegnapi nappal az Origo számára építészeti és design híreket szállító társoldala, az Ombrello Media által működtetett HG.hu átbútorozott a CEMP-hez. Az építészet és design témakörével foglalkozó oldal a többéves együttműködés után mostantól az Index főodalának alján keresi a kapcsolatot a nagyközönséggel.

A váltás egyik fontos oka minden bizonnyal az Origo címlapjának tavaly őszi változásában keresendő, ugyanis az Indexre hajazó, témakörökre felfűzött szerkesztési elv elvette a HG cikkeinek fix megjelenését a főoldalon. Fura fintora a változásnak, hogy az Origo ezzel a lépésével pont a konkurenciához száműzött tartalmi részeket. 

A GKI kiadta 2010-re vonatkozó előrejelzését, amely összességében jövőre stagnálás körüli állapotot prognosztizál. Az építőiparra, egész pontosan az építési-szerelési tevékenységre vonatkozó adatok viszont 6%-os növekedést jeleznek az idei évre adott 3,5%-os csökkenés után.

A KSH gyorsjelentése alapján az erősen hullámzó építőipari volumenindexe szezonálisan kiigazítva szeptemberben 3,7%-kal magasabb volt, mint augusztusban, ugyanakkor az év első kilenc hónapjában a termelés 2,7%-kal kisebb volt az egy évvel korábbinál.

A GKI prognózisa szerint az építőiparon belül - a tavaly év végi átmeneti élénkülés miatt - csak jövőre várható növekedés, igaz akkor az ipari 3-4%-nál erőteljesebb, 6% körüli. Ez azonban még nem az üzleti vagy lakossági beruházásoknak, hanem az EU-támogatásból finanszírozott infrastrukturális fejlesztéseknek lesz az eredménye.

Az átadott lakások száma a III. negyedévben csaknem egynegyedével maradt el a tavalyitól, s az év egészében 30 ezer alá, jövőre a 2004. évi csúcs felére, 20 ezer közelébe csökkenhet. Ez lényegében a 2000. évi - a lakástámogatási rendszer beindítása előtti - szintnek felel meg.

A válasz nagy valószínűséggel igen. És ez persze egyre több és több időt igényel a marketingesektől, vagy az általuk megbízott ügynökségektől. Minden apró réspiac hangja "fénysebességgel" terjedhet tovább, hála a különböző közösségi hálózatoknak, és azok összekapcsolódásainak. (A Twitter 140 karakternyi bejegyzései a Facebook-on túl már a LinkedIn-en is megjelenhetnek.)

"Fűszres" Esztertől, a Fűszer és Lélek gasztroblog készítőjétől kaptam hírt arról, hogy - saját megfogalmazásuk szerint amatőr(sic!) - lakáséttermet indítanak. Készítettek egy helyes logót, és egy oldalt a Facebook-on ennek a kezdeményezésnek. Kitalálják a menüt, aztán meghirdetik az ismerősök körében, és 8-10 ember részvételével egyikőjük lakásán egy sokfogásos, igazi gourmand vacsorát csapnak, hozzá illő italsorral együtt. A vacsora nincs ingyen, de mégis más jellege van, mint beülni egy étterembe, az biztos. A lakáséttermeket a mostani HVG is a témái közé emelte ugyan, de a Hilltop és a Disznókő Tokaj-hegyaljai borászatok marketingesei már korábban felfedezték Eszterék kezdeményezését, és egy-egy vacsora a borászatok szponzorálásával jön létre. Nagyon sok figyelem, jó kapcsolat a célcsoport véleményvezéreivel és gyors cselekvés jellemzi a két cég marketingeseit. Viszonylag kis költséggel tudnak bekerülni néhányszáz fős csoportok figyelmének fókuszába, magánbeszélgetéseibe, méghozzá úgy, hogy a csoport tagjai természetes közegükben foglalkoznak a cégekkel. Követendő példa, egyértelműen.

Az őszi szezon beköszöntével, jónéhány online kampány indult el a még biztos lábakon álló építőipari gyártók részéről. Dicséretes mennyiségű megjelenést mondhatnak magukénak, a vezető portálokon sok helyen bukkan fel banner hirdetésük.

De vajon hova vezetnek ezek a bannerek? Berényi Konrád, az onlinemarketing.blog.hu szakértője szerint az se feltétlen baj, ha sehova se. Ezen hirdetési forma elvárt átkattintási aránya (CTR) messze alulmúlja a keresőkben elhelyezett fizetett hirdetésekét, első sorban image és brand építésre használható, illetve egyszerű, könnyen értelmezhető információ átadására szolgál. Ami a legfontosabb, hogy kiszolgálja a kampány célját, és koherensen erősítse az üzenetet.

Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni, hogy mind a mai napig a legtöbb banner tartalmaz linket, mutat valahova. Ezen landing page-ek, ha már sikerült felkelteni a látogató érdeklődését annyira, hogy a hirdetésre kattintottak, nem maradhatnak üres poszterek, a bannerek felnagyított változatai. Tudnunk kell, hogy mit várunk a látogatótól, de legalábbis azt, hogyan fog közelebb kerülni az megállapított célhoz. Tűzbe kell hoznunk, cselekvésre kell késztetnünk! Call-to-action! Ha nem Fantát árulunk, akkor minden bizonnyal vannak "hiányosságok" a disztribúciós csatornánk lefedettségében, segíthetünk a potenciális ügyfélnek megtalálni a hozzá legközelebbi kereskedőt, vagy adhatunk részletes információt a termékről, gyűjthetünk címlistát, tervezett jövőbeni aktivitás lekérdezését.

Ha a banner nem tartalmazza az összes, a felhasználó/érdeklődő számára szükséges információt a továbblépéshez, akkor nem sokat értünk el. Ha a kampányban szereplő bannernek határozott feladat van a továbblépésben, akkor azt mérni és értékelni kell. Ha nem a céloknak megfelelően működik, akkor pedig változtatni.