Az elmúlt hetek során az építészeti szaksajtó a Szépművészeti Múzeum bővítésétől volt hangos, jónéhány alkalommal bekúszott a téma a mainstream médiába is. Karácsony Tamás tervező mindenkép méltatlan helyzetbe jutott, az elfogadott terveket rohamléptekben kell újragondolnia a tiltakozók előtt meghajló múzeumigazgató döntése értelmében. Ezzel párhuzamosan az Újbudai önkormányzat ügyes döntéssel bújt ki a közösségi véleményformálás lehetséges gyilkos öleléséből, mert a polgárokra bízta kötött keretek között a választást a Móricz Zsigmond téri Gomba ügyében.

Szépművészeti múzeum – hogyan ne nyúljunk hozzá?

A történet eleje nagyjából 2005 környékére datálódik, ekkor kezdett el dolgozni Szécsi Zsolt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat munkatársa a Szépművészeti bővítési tervein. 2007 nyarán született kormánydöntés alapján a múzeum bővítése 3,5 milliárdos uniós támogatásban részesülhetett, amit követően nem nyílt, esetleg nemzetközi pályázatot írtak ki, hanem egy Művészeti Tanácsadó Testületet bíztak meg azzal, hogy tervjavaslatokat kérjenek be hét elismert hazai építésztől. 2008. áprilisában publikálták a Testület értékelését, amely alapján egyhangúlag Karácsony Tamás pályaművét mondták ki győztesnek. A Művészeti Tanácsadó Testület tagjai nem valami amatőr színjátszókörből jöttek, elnöke volt a múzeum igazgatója és Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat vezetője, benne volt az országos főépítész, az építészkamara elnöke, egy építészt és egy művészettörténész is. Magát az eljárást, a kiválasztás módját többen is támadták, én most Martinkó József írásából idézek, az Élet és Irodalomból, 2008 áprilisából:


„Itt álljunk meg egy pillanatra. Demokráciában egy közpénzen felépülő építészeti alkotás legitimációját kizárólag a mind szélesebb körű, nyilvánosság előtt zajló pályáztatás biztosítja. A többi ízlés dolga. Nincs apelláta. Ha ez az elv sérül, esztétikai értelemben bármilyen magas színvonalú, páratlan alkotásról legyen is szó, azt a közösség illegitimnek kell hogy tekintse. Ha demokráciában ez az elv sérül, az esztétikai szép bemocskolódik. A szépről való beszéd dadogássá válik. Ez az a hübrisz, ami az érdemi kritika köréből kivonta a Nemzeti Színház ügyét, és ami óhatatlanul bukásra ítéli a Szépművészeti bővítését is.”

Ez hamarosan kiderül. Közben vizsgálat indult a pályáztatás hiánya miatt a Budapesti Építészkamaránál aminek semmitmondó végeredményét többen is megkérdőjelezték.
2008 decemberében aláírták a térszint alatti bővítést célzó 3,3 milliárd forint értékű támogatási szerződést, és készültek a munkálatok, a tervek szerint napjainkban kellett volna megtörténnie az első kapavágásnak a bővítés ügyében. Ezt a pillanatot, a végleges tervek publikálása után akasztotta meg a március első felében elindult, Ráday Mihály és Sisa József nevével fémjelezhető tiltakozási hullám, amelynek eredményeként most a tervek megújítása van soron. Idő közben mindkét tábor aláírásgyűjtésbe kezdett, amelynek jelenlegi állása: ellenzők 8.061 / támogatók 1.770 Úgy gondolom, hogy egy ilyen kérdés eldöntésének nem ez a helyes módja, az országgyűlési választásokat se a facebookon tartjuk.
A sok sebből vérző folyamat több kérdést is felvet:
•    Miért nem merült fel ez az intenzív támadás két évvel ezelőtt, amikor a Tanácsadó Testület meghozta a döntését? (Több pályamű is erőteljesen nyúl a múzeum épületéhez: Bán Ferenc – szintén merész)

•    Az ismételt változtatásról döntést hozó dr. Baán László, a múzeum igazgatója, aki az eredeti Tanácsadó Testület társelnöke volt, de most meghajlik a kritikák előtt, miért nem hallgatta meg azokat idejében, akiknek a véleményére ad?
•    Kinek van joga döntés formálni a középületeket, közintézményeket érintő beruházásokról?
•    Akinek van olyan befolyása és elismertsége, hogy megváltoztasson egy – elvileg – jogilag megalapozott döntést, azokat miért nem vonták be a döntéshozatali vagy előkészítési folyamatba?
•    Miért kellene a tervezőnek megvédenie a koncepcióját a nyilvánosság előtt, amikor „csak” egy pályázaton induló, és azon győztes volt? Hiszen nem ő választott az alternatívák között…

Nekem nem tisztem megítélni az építészet- és művészettörténeti elgondolásokat, de abban biztos vagyok, hogy ez nem egy igen/nem típusú döntés, pláne nem olyan, amit egy ki tud több szavazót összeszedni jellegű versennyel el lehetne dönteni.

A közösség beengedése a döntésbe igényel egy olyan szakmai nívót, ami felett már csak ízlés kérdése, hogy melyik terv nyerjen. Ugyanakkor városkép-meghatározó épületek esetén talán mégsem szerencsés, ha az átlagember kezébe kerül a döntés.

Persze lehet hasonló témát egy kicsit könnyedebben és kevésbé feszültséget teremtő módon is megközelíteni:

Kortárs tervek, gomba módra


Az újbudai önkormányzat egy átgondolt koncepció részként nyílt tervpályázatot hirdetett meg 2009. májusában a Móricz Zsigmond téri műemlékvédelem alá eső Gomba távlati hasznosítására, építészeti kialakítására. Schreffel János főépítész elmondása alapján a pályázati anyagot közel százan vették meg, ez itthoni viszonylatban kiemelkedőnek számít.
2009. októberében hirdetett eredményt a kiíró, öt tervet díjazott és tíz tervet megvásárolt. Az összes tervet bemutatták, részben a sajtón keresztül, a körtéren kifüggesztett molinókon, majd később az Allee bevásárlóközpontban egy kiállítás keretében.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalásához igazodva 2010. márciusára a Hetedik műterem és a Gyüre építésziroda tervei maradtak versenyben.


A közösség bevonása itt kapcsolódik be a történetbe, persze a Szépművészeti Múzemmal szöges ellentétben álló nyílt pályázat sem felejtendő el. Mindenesetre a két viszonylag hasonló terv közül az fog megépülni, amelyik több szavazatot tud összegyűjteni.


„A közel egy méteres piros és kék pöttyös gomba szavazóládákba, melyek a Móricz Zsigmond körtéri Gomba épületnél, az okmányirodában, az Allee Bevásárlóközpontban és a Lágymányosi Öbölben lesznek kihelyezve, 2010. április 30-ig dobhatják be az érdeklődők szavazataikat. Ezenkívül a www.ujbuda.hu honlapon is folyamatosan lehet majd voksolni.”

Az ötlet briliáns, az első kapavágáskor senki egy rossz szót nem szólhat majd. A főépítész elmondása szerint a párbajba küldött elképzelések tervezői számára egyelőre arcpirító és meglepő, hogy boxmeccshez hasonló harcot vív a két terv. Pedig ezzel szerintem nincsen baj, szót és szavazatot kapott ezzel a módszerrel a közönség, a helyi közösség. A fontos a közösség beengedésének a pontja; hiszen két olyan terv közül választhatnak, amelyeket a szakmai döntéshozók elismerésre méltónak, elfogadhatónak és kivitelezhetőnek tartanak.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://acskapocs.blog.hu/api/trackback/id/tr661902819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.